A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gránát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gránát. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 3., szerda

Éves almandinszüret/ Yearly Almandine harvest



Ausztriai utunk második felében visszatértünk kedvenc almandinos lelőhelyünkhöz, Obergurglhoz, hogy a felderítés mellett akadjon egy biztos pont is túránk során.

In the second part of our Austrian trip we returned to our favorite almandine locality, Obergurgl. That’s because we wanted some infallible find in additional to the exploration.


Az időjárás itt sem volt a legjobb, azonban kis szerencsével és az eredeti tervek teljes felborításával, az ott töltött három teljes napból az első nap sikerült még feljutnunk úgy, hogy csak egyszer áztunk el a nap végén. Az időjárásjelentés természetesen jelezte, hogy a délutáni óráktól eső várható, de ez a jelzés egészen ottartózkodásunk végéig élt, így úgy döntöttünk, hogy mikor is, ha most nem.

The weather wasn’t that good in this place also, but with some luck and reorganization of our original plans on the first day of the three optional days we had chance to go up to the wall. So that we got soaked only once.




Hajnali órákban indultunk kisebb nagyobb másnappal házigazdánk vendégszeretete jóvoltából, elvégre mi más kell egy jó hegymászáshoz mint egy kiadós ünneplés előző este. Természetesen akkor egyikünk sem panaszkodott. ;) Az út teljesen ismert volt és minden terv szerint haladt egészen addig amíg el nem értük a gleccser tövét. Ott volt az a pont amikor rá kellett jönnünk, hogy bizony a kőomlás, ahol tavaly közlekedtünk totálisan át volt rendezve, gondolom én a hó, lavinák, olvadás és más pusztító erők által. Miután többszöri nekifutásra megtaláltuk a megfelelő felfelé vezető útvonalat, már csak a laza omladék okozott kellemetlenséget, talán a késői olvadásnak köszönhetően.

We started our journey at early morning, with a little hangover, because of the hospitality of our host. Yeah, normally that’s what we need for a good mountain hiking. Naturally no one complained the night before. ;) The path was known by us and everything progressed according to plan until we reached the first stone rift. We noted in that point that the rift changes year after year because of the snow, avalanche, water and other unknown destructive powers. After several attempts we found the best way up there, we had only problem with the loose stones. Maybe it’s because of the late melting.





Végeredményképp felértünk időre, majdnem ahogy terveztük, s sikeresen begyűjtöttünk egy adag pucolnivaló vagy épp kimálott almandint. Kicsit elszaladt az idő, így idén ugyan nem az éjszaka elől, hanem az esőfelhők elől menekültünk le a biztonságot adó völgybe, ahonnan annak ellenére, hogy rongyá áztunk, elégedetten gyalogoltunk vissza a faluba.

So we arrived in time to the locality almost as planned and we collected a bunch of almandines successfully. We started back a bit late and we fled from the rain instead of the night this year. In the valley we soaked well, but we returned to the village with some satisfaction.









A további napokban, az időjárásra való tekintettel a további kirándulások helyett a Gránátos Jeti hagyatékát néztük meg Söldenben. Kicsit csalódással tölt el, hogy az ott kiállított darabok egy részét megmunkálták, azonban még így is kellő inspirációt ad nekünk, hogy újra felmenjünk. Megtudtuk a múzeumban, hogy azok a gránátos lelőhelyek elérhetetlenek átlag turisták számára, de mi ezt nem tudtuk, ezért az egyikre már eljutottunk. Kétszer.

In the next few days we visited the Museum of Granaten in Sölden. It was a good idea instead of hiking because of the weather. I was a little bit disappointed, because a part of the pieces was processed (not just prepared), but I think the whole museum was a good inspiration for a next round. In the museum we learned that the almandine localities of the Granaten Yeti are unreachable for simple hikers, but we didn’t know that. So we did it. Twice.





2015. november 11., szerda

Mátrafüred 2015

The 45th weekend of the year was the weekend of the mineral fair in Mátrafüred. We were sad a little bit, because it was shorter then before. It was only 1 day. This year we were among the 3 exhibitor under the name Nagy Gyula, beside Magyar Balázs and Bódi József. Whatever it was a good start for sell our old pieces and some new things. For more, see the pics!

Az idei év 45. hétvégéjén megrendezésre került az Ásványgyűjtők XXVII. Mátrai Találkozója, köznevén a füredi börze. Szomorúan konstatáltuk, hogy a rendezvény első sorban inkább időben sem mint térben, de összement, így csak a vasárnap állt rendelkezésünkre. Minden évben leírjuk, de most is le fogom, hogy számunkra nagyon fontos ez az éves összejövetel, mert lényegében mi innen indultunk és örülünk neki minden alkalommal, hogy itt lehetünk. 


Egy korai órán:)

Az örök dilemmánk az esemény közeledtével ismét előkerült, hogy legyen saját asztalunk vagy sem, de idén ez müncheni látogatásunk előtt nem sokkal el is dőlt. Gyula barátom megkapta a lehetőséget, hogy kiállítók egyikeként megjelenjen a börzén. Kis csapatunk segítségével a magunk kategóriájában berendeztünk négy vitrint, s ha már így alakult akkor egy kis asztalt is közvetlen a bejárat mellett.





Összességében három fő kiállító volt. A legnagyobb és a gyönyörű szép érces darabok miatt minden tekintetben nehézsúlyú gyűjteményrészletet az Ásványok Háza biztosította, az idei kedvenc darab Bódi József vitrinjében foglalt helyet, illetve Nagy Gyula fedőnéven feltöltöttük az elmúlt 3 év kalandozásaiból szerzett zsákmánnyal az említett négy üvegkalitkát.





Eddig a mieink (kb az utóbbi 3 év munkája)








Az ásványok háza vitrinei (sok sok év munkája)

A saját munkánk és a rengeteg érces kvarcos bányavirág ellenére nekem Józsi vitrinje tetszett a legjobban, és gondolom nem vagyok egyedül vele. Ennek oka nagyon egyszerű. Egyesített mindent ami számunkra a legfontosabb az ásványgyűjtésben. Gyönyörű szép egyedi darabokat láthattunk úgy, hogy közben a történetek és a lelőhelyek emberközeliek maradtak.





Bódi József ásványai a teljesség igénye nélkül (18 év gyűjtőmunka)


No, de hogy túl legyünk a komolyságokon, beszéljünk az élményekről:) Reggel miután pánikszerűen négyen elvégeztük két ember munkáját dupla idő alatt, rájöttünk, hogy tök fölösleges mind a négyen a pult mögött állni, mert egész riasztó tud lenni mikor egy kisebb tömeg próbálja meg egyszerre az embert szóval tartani. Feltételezem ennek köszönhető, hogy aznap meg is volt a fedettpályás 10 kilométeres távgyaloglásom a börze mint egy 60x15m-es területén, de igyekeztem én is fontosnak tűnni a többiek mellett:) Ez olyan jól sikerült, hogy véletlen Gyula és számos ásványok terén szakavatott ember helyett mondtam nagy bölcsességeket a GYTV kedves kollégáinak. Ez talán celeb karrierem csúcsaként és a DGD csapatának egy árnyékos, bár talán vállalható napjaként értékelhető. (7:30-tól)




Véleményünk szerint kellemes volt a börze, mi is megálltuk a helyünket minden szempontból, beszélgettünk, ismerkedtünk, és egy mitoszt is sikerült igazolni: A geológus lányok  márpedig léteznek! :)

2015. szeptember 16., szerda

Kalandozások az almandinos falnál/ Questing for almandines


Az egyik lelőhely amelyet meglátogattunk a Granatenkogel volt. A lelőhely Obergurgl közelében fekszik és a rengeteg almandinjáról híres. De szerintem ezt már mindannyian tudjátok :)

One of the localities we visited was the Granatenkogel. This place is located near Obergurgl and it’s famous for the huge deposit of almandines. But probably all of you knew that.:)


Az elsődleges célunk az volt hogy jó minőségű almandinokat találjunk. Ezért is döntöttünk úgy, hogy felmászunk egészen a sziklafal aljáig. Obergurglből indultunk, ami 1800 m magasan fekszik, míg a célunk 2900m-en volt tengerszint fölött. A túra megközelítőleg 20 km volt, de igen fárasztó, ugyanis a szintkülönbség nagyobb része az út második felében volt. Ez elég érdekes volt az én tériszonyommal kombinálva. :)

Our primary objective was to find some good quality almandine. That's why we climbed to the bottom of the main locality. We started from Obergurgl. Obergurgl is located at 1800 m and our target area is located 2900 m above sea level. Our trip was about 20 km, but it was pretty exhausting. The most of the height difference was at the second part of the way. It was pretty interesting with my agoraphobia. :)

Visszatekintve a falura. / Overlook to the village.

A vögybe befordulva csodaszép ösvényen haladtunk. / A beautiful path in the valley.


A lehetőségekhez mérten a gleccserig kiépített út vezet. / Road to the glacier.

Már itt is vannak szép dolgok. / We found nice pieces along the road.

Na itt már nem nagyon volt út... / The road ends here, prepare for climbing...

Azt hiszem, van némi elégedettség ebben a képben. / I see some satisfaction in this picture.

Amikor találsz egy elfeledett sört előző napról a táskádban... felbecsülhetetlen :) /
When you find a forgotten beer from yesterday in your backpack... priceless :)

Egy ütött kopott darab. / A dingy piece.

Művészi. / Artistic.

Látkép a lelőhelyről/ The locality

Gleccser és virágok / Glacier and flowers

Elindultunk hazafelé a zsákmánnyal... / Going down with the loot...

...természetesen később mint terveztük, de lehetőleg ebben ne vegyetek rólunk példát. /
...naturally later than we planned. It is not a good example to give!


Szerintem csodálatos volt látni ezeket a hegyeket. Egyszerre láthatod a jég a szél és a vihar okozta pusztítást, és az apró növényeket, virágokat, amik az életet jelentik. Ilyenkor jön rá szerintem az ember, hogy milyen pici valójában :) Ide is visszatérünk még!

I think it's wonderful to see these mountains. You can see the destruction of the wind, ice and storm, and you can see the small plants and the life at the same time. You have the feeling that you are so small. We will return! :)


Végezetül néhány kép a találatról:

Some pics about the find: