Lábatlani ammoniták /Ammonites from Lábatlan

Mint észrevehettétek a január viszonylag eseménytelenül telt, ennek többek közt a hideg idő volt az oka. Amúgy belegondolva teljesen jogos, elvégre tél van. Minden esetre hétvégén sikeresen kimerészkedtünk egy kis gyűjtőtúrára, amolyan felderítés jelleggel (részünkről felderítés). A logisztika megszervezése egy külön tanulmányt is megérdemelne, hogyan lehet eljuttatni 6 embert egy autóval és némi tömegközlekedéssel legjobban egy bányába úgy, hogy senki se érezze magát egyedül és optimális legyen az autó kihasználtsága is, ám végül gyakorlatban minden gördülékenyen zajlott.

As you can see, January was a little bit lazy for us. The most important one of the reasons was the cold and rainy weather. So we started with a scouting trip at the weekend. The logistics was a bit funny, because our group had more than five members and we had only one car, but at the end everything was flawless.

Így jutottunk el Lábatlan területén fekvő Bersekbányához, ahol hatalmas a betűs csigák reményében álltunk neki a keresgélésnek. Lényegében a küldetést sikeresnek mondhatjuk, elvégre rengeteg ammonitát találtunk, de kis üröm az örömben, hogy vagy picik vagy töröttek voltak. És mint egy ősi polinéz közmondás is mondja: "Nem a méret a lényeg, ha nagy."

So we arrived at Bersekbánya near to Lábatlan. We thought that we could find some bigger ammonites. And we found a lot of them... but the most pieces were cracked, damaged, or pretty small. And there is an ancient proverb: "The size isn't important, if it's big."

Így hát nap közben kapirgáltunk először a bánya alsó részén majd később a tetején is. Összességében az eredmény nem volt túl meggyőző, de feltételezhető, hogy ez azért van, mert a hely számunkra teljesen új volt még, elvégre sok jót hallani felőle. De a lényeg, hogy együtt voltunk, levegőn voltunk és kezdődhet a gyűjtögetés :)

We collected first at the lower part of the quarry but after we visited the upper one too. The gain wasn't so beautiful at all, maybe it was because of the new locality (new for us). But the most important that we was together in the nature, and the season begins.  :)

KEK börze / Kek fair

At the weekend we visited Munich... wait no... the beer fooled me. I think we visited too much fair at the last few weeks. Christmas is coming, so most of the things in the fair was jewelry.
Many of the new material came from the foreign vendors, such as tanzanite, opals, but the domestic supply was not negligible. One of the most interesting piece from a foreign country was a full-grown magnetite crytal group on eruptive bedrock. From Hungary an azurite from Rudabánya was really great. It also would stand its ground in a museum showcase.

A hétvégén Müncehnben járt... ja nem várjatok, a literes sör megzavart. Kicsit sok mostanság a börze, tudom, de a tél közeledtével most ennek van szezonja. Mint alább látható, így 3-4 hét folyamatos börzeszemle után az igazán fontos dolgokra koncentráltunk mint például a Móricz Zsigmond körtértől alig pár száz méterre található Bajor Söröző nevű vendéglátóipari egységre amit most így pofátlanul ajánlani tudok mindenkinek akinek a környéken akad dolga és megéhezik vagy szomjas lesz.

Mivel ez nem egy gasztroblog, így ejtsünk pár szót a börzéről is. Jó is volt, börze is volt. Már nagyon érezni a karácsonyi készülődést, így az egyéb kategóriában felvonultatott termékek nagy részben uralták. Ez így nagyjából annyit tesz hogy közel egy tucat eladó foglalkozott ásványokkal.

(From: http://myreadinglounge.blogspot.hu/)

Sok új külföldi anyag érkezett az eladókhoz, mint pl tanzanit, tűzopál, nemesopál, de a hazai kínálat sem volt elhanyagolható. Egy példányt kiemelnék, mely a külföldi oldalt erősítette, egy savanyú alapkőzeten lévő fennőt magnetit kristályok alkotta kompozíció. A hazaiak közül figyelemre méltó volt egy szép rudabányai azurit. Kiváló darab, múzeumban is megállta volna a helyét. (Technikai okok miatt a további képek később érkeznek..)

Folytatásképpen úgy gondoltam ki is csúszhatunk a klasszikus ásványozós dolgokból. Azonban a börzén volt még pár kreatív ötlet és újdonság, ami tetszett. (Igen most ez ilyen nem fizetett reklámbejegyzés, előre elnézést mindenkitől aki nem szereti.)

Zsebe Jani csiszolt szépségei megragadták a szemet!

A "szömszédlány" pultja Szabó Dani-hoz viszonyítva, szerintem érdekes és igényes módja az ásványok és különböző madáralkatrészek felhasználásának

Nem kő, hanem üveg, de szerintem ötletes és kreatív. Mindenki megtalálja a szívének tetszőt. Van minyonos bal fent :)

Mátrafüred 2015

The 45th weekend of the year was the weekend of the mineral fair in Mátrafüred. We were sad a little bit, because it was shorter then before. It was only 1 day. This year we were among the 3 exhibitor under the name Nagy Gyula, beside Magyar Balázs and Bódi József. Whatever it was a good start for sell our old pieces and some new things. For more, see the pics!

Az idei év 45. hétvégéjén megrendezésre került az Ásványgyűjtők XXVII. Mátrai Találkozója, köznevén a füredi börze. Szomorúan konstatáltuk, hogy a rendezvény első sorban inkább időben sem mint térben, de összement, így csak a vasárnap állt rendelkezésünkre. Minden évben leírjuk, de most is le fogom, hogy számunkra nagyon fontos ez az éves összejövetel, mert lényegében mi innen indultunk és örülünk neki minden alkalommal, hogy itt lehetünk. 

Egy korai órán:)

Az örök dilemmánk az esemény közeledtével ismét előkerült, hogy legyen saját asztalunk vagy sem, de idén ez müncheni látogatásunk előtt nem sokkal el is dőlt. Gyula barátom megkapta a lehetőséget, hogy kiállítók egyikeként megjelenjen a börzén. Kis csapatunk segítségével a magunk kategóriájában berendeztünk négy vitrint, s ha már így alakult akkor egy kis asztalt is közvetlen a bejárat mellett.

Összességében három fő kiállító volt. A legnagyobb és a gyönyörű szép érces darabok miatt minden tekintetben nehézsúlyú gyűjteményrészletet az Ásványok Háza biztosította, az idei kedvenc darab Bódi József vitrinjében foglalt helyet, illetve Nagy Gyula fedőnéven feltöltöttük az elmúlt 3 év kalandozásaiból szerzett zsákmánnyal az említett négy üvegkalitkát.

Eddig a mieink (kb az utóbbi 3 év munkája)

Az ásványok háza vitrinei (sok sok év munkája)

A saját munkánk és a rengeteg érces kvarcos bányavirág ellenére nekem Józsi vitrinje tetszett a legjobban, és gondolom nem vagyok egyedül vele. Ennek oka nagyon egyszerű. Egyesített mindent ami számunkra a legfontosabb az ásványgyűjtésben. Gyönyörű szép egyedi darabokat láthattunk úgy, hogy közben a történetek és a lelőhelyek emberközeliek maradtak.

Bódi József ásványai a teljesség igénye nélkül (18 év gyűjtőmunka)

No, de hogy túl legyünk a komolyságokon, beszéljünk az élményekről:) Reggel miután pánikszerűen négyen elvégeztük két ember munkáját dupla idő alatt, rájöttünk, hogy tök fölösleges mind a négyen a pult mögött állni, mert egész riasztó tud lenni mikor egy kisebb tömeg próbálja meg egyszerre az embert szóval tartani. Feltételezem ennek köszönhető, hogy aznap meg is volt a fedettpályás 10 kilométeres távgyaloglásom a börze mint egy 60x15m-es területén, de igyekeztem én is fontosnak tűnni a többiek mellett:) Ez olyan jól sikerült, hogy véletlen Gyula és számos ásványok terén szakavatott ember helyett mondtam nagy bölcsességeket a GYTV kedves kollégáinak. Ez talán celeb karrierem csúcsaként és a DGD csapatának egy árnyékos, bár talán vállalható napjaként értékelhető. (7:30-tól)

Véleményünk szerint kellemes volt a börze, mi is megálltuk a helyünket minden szempontból, beszélgettünk, ismerkedtünk, és egy mitoszt is sikerült igazolni: A geológus lányok  márpedig léteznek! :)

Így nem vettünk ametrint Münchenben/ How we didn't buy ametrine in Munich

Last weekend we visited the Munich show. The train was out of order between Munich and Budapest because of the migration wave, so we needed to go by car. (However the German police stopped us for a few minutes)
Next day we visited the show. I think one day is more than enough to spend all your money at such a place. There was many things that are too expensive for us, but at the end we found our level too.
After all we visited the famous Hofbräuhaus, and we felt the spirit of Munich:) But let's see the pics down there!

Most hétvégén egy régi, már majdnem egy éves tervünk vált valóra, mikor végre eljutottunk a méltán híres müncheni börzére. Ez részben köszönhető annak, hogy az anyagi keretet sikerült mindannyiunknak biztosítani rá, de fontosabb, hogy eddig nem volt ilyen mióta felkerült a bakancslistánkra.

Az aktuális népvándorlás miatt pár nappal indulás előtt minden opimizmusom ellenére egyértelművé vált, hogy nem fogunk vonattal menni, így gyorsan visszaváltottam a jegyeket, majd kocsiba pattantunk. Kalandunk így csak a német határnál kezdődött - mivel így is Salzburg fele mentünk - mikor a német rendőrség teljes pofavizitet tartott az autóban és annak rakterében, ahol néhány ruhás táskát és ipari mennyiségű indokolatlan borsófőzeléket találtak. Mintegy negyed órás procedúra után folytattuk utunkat.

Éjjel érkeztünk meg a szállásra, ahol egy pár percre egy modern Rejtő jelenetben érezhettük magunkat. Az autóból kiszállva átléptük a döglött patkányt az utcán, majd bementünk és a két mérsékelten betépett recepcióssal elintéztük a papírmunkát. A harmadik emeleten kikerültük a folyosóra terített szőnyegén csendben imádkozó férfit, majd felszisszentettük első helyi sörünket.

Másnap nyitásra mentünk a börzére, hogy legyen elég időnk nézelődni. Tapasztalatom az, hogy lényegében egy nap alatt is el lehet verni néhány havi fizetést, így az idővel nem volt gond.

Rengeteg kiállító volt és rengeteg szép ásvány, igazából nekem olyan 10-15 perc kellett, hogy besokalljak és abba is hagyjam a fotózásukat, mert egyszerűen egy idő után képtelenség reális szemmel nézni ekkora kínálatot, no meg összesen nem volt annyi pénzünk mint amennyibe egy-egy darab került. Azért pár példa:

Attila itt most méretarány.

( Békakirály)

Mint egy két óra nyálcsurgatás után sikerült végre olyan helyre kerülni, ahol a számunkra is elérhető kínálat is megjelent. Ez szerencse vagy sem, nem tudom, de mi magunk is minden gond nélkül ott tudtunk hagyni egy kisebb vagyont.

Volt választék :)

Itt halkan megjegyezném, hogy egyenként ásványokat venni meglepően gazdaságtalan egy ilyen helyen, így ugyan minket is váratlanul érintett, de kis kiegészítés fog kerülni a saját ásványaink mellé a Mátrafüredi ásványbörzén, (Ahol eredeti tervek szerint is egy standdal és vitrinnel egyaránt jelen leszünk)

A nagy bevásárlás után természetesen meglátogattuk a Hofbräuhaus-t, ahol sörrel, pereccel, zenével egy kanadai Vin Diesel hasonmással dülöngélve ütöttük el az esténket, ahonnan távozva az este szabad lefolyást kapott, ahol volt utcai zenész, török disco és halloween party, vonatozás és városnézés, de ez már egy más jellegű blog témája. Az ametrint pedig addigra már rég el is felejtettük. :)