Mert a szexi asztal az szexi / Cuz the sexy table is sexy

A hétvégén Rákospalotán börzéztünk. Mivel ez volt a második alkalom, hogy így esett, a második "otthoni" börzénknek tekintjük e helyet. Jó mert közel van, olcsó, és mostantól aki akar itt jó eséllyel megtalál. (Olvasók, vásárlók, NAV stb.)

At the weekend we tried to sell some minerals at the Rákospalota mineral fair. That was the second time we visited this fair, so I think it's a "home base" for us from this day... you can find us here every time.

Szóval jó kisiparos módjára elkezdtünk megszabadulni azoktól az ásványoktól amelyek különféle úton módon kerültek hozzánk az elmúlt időszakban és több mint ami kéne. Párhuzamosan ezzel kiélhetem kreativításomat én is, és noha nem egészen így terveztük az asztaldizájn bemutatását de lényegében ez történt:

So we started to sell our extra speciments, that we collected, exchanged or bought before in the last period. Same time I could try my creativity, and we planed the things other then it happened. It's like:

Sokat dolgoztunk a látképen még egy öreg karbidlámpát is sikerült elővadászni a padlásról, hogy itt lehessen, szóval teljesen jogosnak érzem azt a kívülről eltúlzottnak tűnő rajongást az eredmény iránt. Mégis csak először rendeztünk kirakatot. És itt most köszönök mindent mindenkinek aki szellemi javakkal támogatta munkánkat a témában.

We worked a lot on the design, we found an old carbide lantern too. I think it was awsome;) And thank all of you for the help!

S hát az asztalunk/ And our table:

A nap nagyobbik részében természetesen a szokásos beszélgetős ismerkedős forgatókünyv volt, az eladási statisztikánkon egyenlőre csak javítani lehet, de töretlenül jelen vagyunk és próbálunk vidámságot hozni közvetlen környezetünkre...

The most of the time the fair was the same. We talked and gossiped. I think we have a great chance to improve our sell statistics, but we are here and we try to bring some smile for everyone around us.

Szülinapi barlangolás a Bükkben/ Cave Birthday party in Bükk Mts.

Ismét barlangban jártunk. Lényegében ártatlan szülinapozásnak indult... egy barlangász társasággal... sok barlang közelében. A dolog többi része már adja magát. Szombat délután bepakoltuk a kis motyónkat és útnak eredtünk a Bükkbe, ahol több barlangász csapat állomásozott egy jól megszervezett közös "giga" barlangolás keretein belül.

We have been caving yet again. It started as an innocent birthday party... With a caving company... Right next to a bunch of caves, Well it is quite easy enough to figure out the rest. We packed our stuff on Saturday afternoon, and headed to the Bükk mountains, where some caving clubs organized a joint mega cave-expedition. 

Így csöppentünk mi bele egy számunkra is járható kúszás-mászásba a létrási vizesbarlangban. Igazából két dolog lepett meg mikor megtudtam hova is megyek (úgy negyed órával indulás után) hogy létrási és hogy vizes. Egy tériszonyos embernek februárban több sem kell, hogy azonnal összefélje magát a gondolattól is, hogy bemenjen oda, de az út hátralévő részében túltettem magam ezen a jelentéktelen apróságon. 

That's how we ended up in a cave crawling in the Létrás solutional cave. In fact I have been surprised by two things, when I got to know where we were headed (approximately 15 minutes past departure). That it has ladders (létrás in Hungarian means laddery) and it is wet, as it is a water solved cave. For a guy with agoraphobia it is more than enough to be chickened out even from the thought of getting in there in February. but I have made up my mind by the end of the car trip.

Esti érkezésünk után együtt ünnepeltünk a kemény maggal. Számunkra ismeretlen ám de barlangász körökben feltehetőleg bejáratott nótákat daloltak, amelyekre mi alkalmasint az ukrán uránbányászok befejezetlen slágereivel válaszoltunk. (Az utóbbiak kevésbé tartoznak a klasszikusok közé.)

After our evening arrival we celebrated with the hard core. They sang some - though unkown to us - well known caver songs, to which we occasionaly answered with the unfinished songs of the ukranian uranium ore miners. (Tha latter ones are not quite classics yet)

Másnap miután mindenki összeszedte magát és meggyőződött felelősségteljes józanságáról behatoltunk a barlangba a 4-es lejáraton. Hamarost el is értük az ominózus létrákat, de addigra már egész gördülékenyen vettem én is a dolgokat. A vizes rész az más tészta. Ha nincs mélységi overálod, akkor gyönyörűen lehet tamponálni a barlangot mindaddig, amíg az meg nem telik vízzel. Ez viszonylag gyorsan megtörtént, noha az igazi élmény a végén a rövidke pataki kuszoda volt, ahol kaptunk egy kisebb mosást fekvőtámasz alsó helyzetben, hogy ne legyünk olyan agyagosak. De nézzük a dolog jó oldalát, ilyen mélyen még sosem fürödtem. :)

After getting our stuff together, and checking that everyone is sober and responsible, we entered the cave through the 4th entrance. We have soon reached the aforementioned ladders, but by that time I was quite comfortable with it. The wet part though is a different kettle of fish. If you do not have a caver outfit, you'll serve as a fine tampon for the cave until your clothes are soaked with water. This happened quite quickly, though the real deal was a narrow crawling part in a stream, where we got a little washing while scrambleing under a rock, just so that we are not too muddy for the rest of it. But let us look at the bright side of it: never have I bathed in such a place before. :) 

Egy igencsak változatos barlangrészlet méretarányként barlangásszal együtt:)

A part of the cave with various spectacles - caver for scale :)

Felzárkóztunk.

We are closing up.

A végponton ki-ki vérmérséklete szerint különböző testtartásokban bizonyíthatta be, hogy hogyan nem esik be az amúgy úszásra alkalmas mélységű vízbe.

At the deepest point everyone could prove in various poses - according to one's own bravery - how he won't fall into the deepwater below.

A bátor.

The brave

A kevésbé bátor

The somewhat less brave

A laza.

The slacker

Miután kiéltük magunkat elindultunk kifelé.

When we've had enough we headed towards the exit.

Közben persze a jóllakott micimackó terem nevére mi sem hoztunk szégyent:)

Meanwhile we honoured the name of the "well-fed Winnie the Pooh" cavern

A rangidősek még elszaladtak megnézni, hogy néz ki belülről az elárasztott bejárat :)
The more seasoned ones checked in on the flooded entrance :)

A megpróbáltatások ellenére Gyula is és én is végig imádtam az egészet, elvégre ezért is jöttünk. Gyönyörű helyeken jártunk, mint ahogy azt a képek is bizonyítják, és megint érezhettük kicsit, hogy élünk. A képekért külön köszönet Sárközy Ádámnak és a Myotisnak, a túráért pedig mindenkinek aki ezt lehetővé tette:)

Regardless of the struggles we've been through I loved all of it. After all, that's why we were there in the first place. We've been to amazing places, you can witness them on the pictures. We felt alive again. Special thanks to Ádám Sárközy and the Myotis for the pictures, and to everybody else, who made this trip possible :)

További képek a haladó túráról /More pics about the advenced cave tour:

Lábatlani ammoniták /Ammonites from Lábatlan

Mint észrevehettétek a január viszonylag eseménytelenül telt, ennek többek közt a hideg idő volt az oka. Amúgy belegondolva teljesen jogos, elvégre tél van. Minden esetre hétvégén sikeresen kimerészkedtünk egy kis gyűjtőtúrára, amolyan felderítés jelleggel (részünkről felderítés). A logisztika megszervezése egy külön tanulmányt is megérdemelne, hogyan lehet eljuttatni 6 embert egy autóval és némi tömegközlekedéssel legjobban egy bányába úgy, hogy senki se érezze magát egyedül és optimális legyen az autó kihasználtsága is, ám végül gyakorlatban minden gördülékenyen zajlott.

As you can see, January was a little bit lazy for us. The most important one of the reasons was the cold and rainy weather. So we started with a scouting trip at the weekend. The logistics was a bit funny, because our group had more than five members and we had only one car, but at the end everything was flawless.

Így jutottunk el Lábatlan területén fekvő Bersekbányához, ahol hatalmas a betűs csigák reményében álltunk neki a keresgélésnek. Lényegében a küldetést sikeresnek mondhatjuk, elvégre rengeteg ammonitát találtunk, de kis üröm az örömben, hogy vagy picik vagy töröttek voltak. És mint egy ősi polinéz közmondás is mondja: "Nem a méret a lényeg, ha nagy."

So we arrived at Bersekbánya near to Lábatlan. We thought that we could find some bigger ammonites. And we found a lot of them... but the most pieces were cracked, damaged, or pretty small. And there is an ancient proverb: "The size isn't important, if it's big."

Így hát nap közben kapirgáltunk először a bánya alsó részén majd később a tetején is. Összességében az eredmény nem volt túl meggyőző, de feltételezhető, hogy ez azért van, mert a hely számunkra teljesen új volt még, elvégre sok jót hallani felőle. De a lényeg, hogy együtt voltunk, levegőn voltunk és kezdődhet a gyűjtögetés :)

We collected first at the lower part of the quarry but after we visited the upper one too. The gain wasn't so beautiful at all, maybe it was because of the new locality (new for us). But the most important that we was together in the nature, and the season begins.  :)