2015. november 4., szerda

Így nem vettünk ametrint Münchenben/ How we didn't buy ametrine in Munich

Last weekend we visited the Munich show. The train was out of order between Munich and Budapest because of the migration wave, so we needed to go by car. (However the German police stopped us for a few minutes)
Next day we visited the show. I think one day is more than enough to spend all your money at such a place. There was many things that are too expensive for us, but at the end we found our level too.
After all we visited the famous Hofbräuhaus, and we felt the spirit of Munich:) But let's see the pics down there!

Most hétvégén egy régi, már majdnem egy éves tervünk vált valóra, mikor végre eljutottunk a méltán híres müncheni börzére. Ez részben köszönhető annak, hogy az anyagi keretet sikerült mindannyiunknak biztosítani rá, de fontosabb, hogy eddig nem volt ilyen mióta felkerült a bakancslistánkra.



Az aktuális népvándorlás miatt pár nappal indulás előtt minden opimizmusom ellenére egyértelművé vált, hogy nem fogunk vonattal menni, így gyorsan visszaváltottam a jegyeket, majd kocsiba pattantunk. Kalandunk így csak a német határnál kezdődött - mivel így is Salzburg fele mentünk - mikor a német rendőrség teljes pofavizitet tartott az autóban és annak rakterében, ahol néhány ruhás táskát és ipari mennyiségű indokolatlan borsófőzeléket találtak. Mintegy negyed órás procedúra után folytattuk utunkat.

Éjjel érkeztünk meg a szállásra, ahol egy pár percre egy modern Rejtő jelenetben érezhettük magunkat. Az autóból kiszállva átléptük a döglött patkányt az utcán, majd bementünk és a két mérsékelten betépett recepcióssal elintéztük a papírmunkát. A harmadik emeleten kikerültük a folyosóra terített szőnyegén csendben imádkozó férfit, majd felszisszentettük első helyi sörünket.




Másnap nyitásra mentünk a börzére, hogy legyen elég időnk nézelődni. Tapasztalatom az, hogy lényegében egy nap alatt is el lehet verni néhány havi fizetést, így az idővel nem volt gond.


Rengeteg kiállító volt és rengeteg szép ásvány, igazából nekem olyan 10-15 perc kellett, hogy besokalljak és abba is hagyjam a fotózásukat, mert egyszerűen egy idő után képtelenség reális szemmel nézni ekkora kínálatot, no meg összesen nem volt annyi pénzünk mint amennyibe egy-egy darab került. Azért pár példa:








Attila itt most méretarány.


( Békakirály)



Mint egy két óra nyálcsurgatás után sikerült végre olyan helyre kerülni, ahol a számunkra is elérhető kínálat is megjelent. Ez szerencse vagy sem, nem tudom, de mi magunk is minden gond nélkül ott tudtunk hagyni egy kisebb vagyont.





Volt választék :)


Itt halkan megjegyezném, hogy egyenként ásványokat venni meglepően gazdaságtalan egy ilyen helyen, így ugyan minket is váratlanul érintett, de kis kiegészítés fog kerülni a saját ásványaink mellé a Mátrafüredi ásványbörzén, (Ahol eredeti tervek szerint is egy standdal és vitrinnel egyaránt jelen leszünk)


A nagy bevásárlás után természetesen meglátogattuk a Hofbräuhaus-t, ahol sörrel, pereccel, zenével egy kanadai Vin Diesel hasonmással dülöngélve ütöttük el az esténket, ahonnan távozva az este szabad lefolyást kapott, ahol volt utcai zenész, török disco és halloween party, vonatozás és városnézés, de ez már egy más jellegű blog témája. Az ametrint pedig addigra már rég el is felejtettük. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése