Diggers gonna dig!: július 2016

Egy kiadósabb szünet után újra itt vagyunk. A tavalyi év nem szegte kedvünket, hogy újra kiugorjunk Ausztriába. Az első állomásunk Zillertal volt.

After a long break we are here again. Last year was good enough that we think we should have repeated the Austrian tour. But now our first destination was Zillertal.

Szombat kora hajnalban indultunk, ugyanis a megközelítőleg 8 órás kocsiút után még várt ránk egy kisebb séta fel a szállásig. Normál esetben a cél a csodálatos Berliner Hütte lett volna, azonban a csapat felszereltsége, ideje és anyagi megfontolások is indokolták, hogy az első éjszakánkat mintegy 300 m szinttel és majd egy órával közelebbi Alpenrosenhüttében töltsük el. Így csak ezután költöztünk fel eredeti célunkhoz

We started at Saturday morning, because we needed to go up to our lodging after a 8 hours long travel by car. Normally our destination would have been the Berliner Hütte, but it was well founded to sleep in the Alpenrosenhütte first night. It's ca. 300 m below and an hour closer to the valley entrance. So we arrived only at Sunday to our final destination.

Tapasztalat, ha az ember sok cuccal érkezik, már pedig az ember aki ásványozni megy az sok cuccal érkezik, igen nagy szívás felbaktatni. Átlagosan 20-30 kilógrammos zsákokkal 8 kilómétert és mintegy 800 méter szintet másztunk, és ez noha sportteljesítménynek nem nagy, a korábban említett kisebb sétának már meglepő volt.

Our experience, that someone who came for minerals are arrive here with many stuff, (normally people comes here with many stuff,) to get up there is simply sucks. We brought ca. 20-30 kg packages trough 8 km to an 800m higher level. It’s not a big sport performance, but for a small walk it was pretty surprising.

Alapvetően számos lelőhely található a környéken, amelyet például a mindat.org oldalról is meg lehetett nézegetni. A gyakorlat azonban itt sem találkozott a tervekkel. Vasárnapi nap során a kinézett legközelebbi lelőhely legalja is havas volt, és még grátisz az idő is elromlott, így jobb híján csak sétáltunk egyet majd megszárítkoztunk.

Basically there are many mineral locality in this region, about those you can find information for example on the mindat.org, but the practice never meets with the plans. At Sunday was snow all around the locality, and the top of that there were bad weather, so we had a short trip and after we dried our clothes.

Érdemben a második gyűjtésre szánt napot is kirándulással töltöttük, így jutottunk fel a Berlinerspitze egy előhegyére, ami az odavezető útnak köszönhetően némi büszkeséggel töltött el. Jutalmul a számos kifosztott üreg mellett sikerült találni egy pici ám annál nagyobb örömet okozó érintetlen sarkot is, amelyből ha nem is a legszebb, de saját gyűjtésű alpesi kvarcok kerültek elő. Másik előnye ennek a túrának az volt, hogy legalább a diopszidos lelőhelyről leolvadt a takaró.

Mostly we used our second collecting day for wandering as well, so we climbed on the top of the foothill of the Berlinerspitze, which was a kind of trophy for us. As reward we found next to some looted crystal pockets a small but joyful pocket part. Out of that we get some medium quality, but self-collected quartz pieces from the Alpen. The other benefit of this trip was that meantime the snow melted away from the Diopside Rift.

Fent. / Up.

Persze csak óvatosan, nehogy értünk is jönnie kelljen... /
Of course be careful, lest it also have to come for us ...

Ezen felbuzdulva indultunk neki újra a nagy küldetésnek, amely végül, ha nem is túl nagy sikerrel, de sportértékkel mindenképp rendelkezett. Gyakorlatilag több idő szükséges egy számunkra teljesen új ásvány teljesen új környezetben való gyűjtéséhez. Ez pedig a szeszélyes nyár okán sajnos nem adatott meg.

Encouraged by this we started our trip to the rift again. The result wasn’t that good, but it was a new challenge for us. I think more time is needed to find a new type of mineral in a new environment. Unfortunately it was not possible because of the changeable weather.