A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Austria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Austria. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 3., szerda

Éves almandinszüret/ Yearly Almandine harvest



Ausztriai utunk második felében visszatértünk kedvenc almandinos lelőhelyünkhöz, Obergurglhoz, hogy a felderítés mellett akadjon egy biztos pont is túránk során.

In the second part of our Austrian trip we returned to our favorite almandine locality, Obergurgl. That’s because we wanted some infallible find in additional to the exploration.


Az időjárás itt sem volt a legjobb, azonban kis szerencsével és az eredeti tervek teljes felborításával, az ott töltött három teljes napból az első nap sikerült még feljutnunk úgy, hogy csak egyszer áztunk el a nap végén. Az időjárásjelentés természetesen jelezte, hogy a délutáni óráktól eső várható, de ez a jelzés egészen ottartózkodásunk végéig élt, így úgy döntöttünk, hogy mikor is, ha most nem.

The weather wasn’t that good in this place also, but with some luck and reorganization of our original plans on the first day of the three optional days we had chance to go up to the wall. So that we got soaked only once.




Hajnali órákban indultunk kisebb nagyobb másnappal házigazdánk vendégszeretete jóvoltából, elvégre mi más kell egy jó hegymászáshoz mint egy kiadós ünneplés előző este. Természetesen akkor egyikünk sem panaszkodott. ;) Az út teljesen ismert volt és minden terv szerint haladt egészen addig amíg el nem értük a gleccser tövét. Ott volt az a pont amikor rá kellett jönnünk, hogy bizony a kőomlás, ahol tavaly közlekedtünk totálisan át volt rendezve, gondolom én a hó, lavinák, olvadás és más pusztító erők által. Miután többszöri nekifutásra megtaláltuk a megfelelő felfelé vezető útvonalat, már csak a laza omladék okozott kellemetlenséget, talán a késői olvadásnak köszönhetően.

We started our journey at early morning, with a little hangover, because of the hospitality of our host. Yeah, normally that’s what we need for a good mountain hiking. Naturally no one complained the night before. ;) The path was known by us and everything progressed according to plan until we reached the first stone rift. We noted in that point that the rift changes year after year because of the snow, avalanche, water and other unknown destructive powers. After several attempts we found the best way up there, we had only problem with the loose stones. Maybe it’s because of the late melting.





Végeredményképp felértünk időre, majdnem ahogy terveztük, s sikeresen begyűjtöttünk egy adag pucolnivaló vagy épp kimálott almandint. Kicsit elszaladt az idő, így idén ugyan nem az éjszaka elől, hanem az esőfelhők elől menekültünk le a biztonságot adó völgybe, ahonnan annak ellenére, hogy rongyá áztunk, elégedetten gyalogoltunk vissza a faluba.

So we arrived in time to the locality almost as planned and we collected a bunch of almandines successfully. We started back a bit late and we fled from the rain instead of the night this year. In the valley we soaked well, but we returned to the village with some satisfaction.









A további napokban, az időjárásra való tekintettel a további kirándulások helyett a Gránátos Jeti hagyatékát néztük meg Söldenben. Kicsit csalódással tölt el, hogy az ott kiállított darabok egy részét megmunkálták, azonban még így is kellő inspirációt ad nekünk, hogy újra felmenjünk. Megtudtuk a múzeumban, hogy azok a gránátos lelőhelyek elérhetetlenek átlag turisták számára, de mi ezt nem tudtuk, ezért az egyikre már eljutottunk. Kétszer.

In the next few days we visited the Museum of Granaten in Sölden. It was a good idea instead of hiking because of the weather. I was a little bit disappointed, because a part of the pieces was processed (not just prepared), but I think the whole museum was a good inspiration for a next round. In the museum we learned that the almandine localities of the Granaten Yeti are unreachable for simple hikers, but we didn’t know that. So we did it. Twice.





2016. július 27., szerda

Zillertali kalandozások / Journey in Zillertal

      


Egy kiadósabb szünet után újra itt vagyunk. A tavalyi év nem szegte kedvünket, hogy újra kiugorjunk Ausztriába. Az első állomásunk Zillertal volt. 

After a long break we are here again. Last year was good enough that we think we should have repeated the Austrian tour. But now our first destination was Zillertal. 



Szombat kora hajnalban indultunk, ugyanis a megközelítőleg 8 órás kocsiút után még várt ránk egy kisebb séta fel a szállásig. Normál esetben a cél a csodálatos Berliner Hütte lett volna, azonban a csapat felszereltsége, ideje és anyagi megfontolások is indokolták, hogy az első éjszakánkat mintegy 300 m szinttel és majd egy órával közelebbi Alpenrosenhüttében töltsük el. Így csak ezután költöztünk fel eredeti célunkhoz 

We started at Saturday morning, because we needed to go up to our lodging after a 8 hours long travel by car. Normally our destination would have been the Berliner Hütte, but it was well founded to sleep in the Alpenrosenhütte first night. It's ca. 300 m below  and an hour closer to the valley entrance. So we arrived only at Sunday to our final destination. 


Tapasztalat, ha az ember sok cuccal érkezik, már pedig az ember aki ásványozni megy az sok cuccal érkezik, igen nagy szívás felbaktatni. Átlagosan 20-30 kilógrammos zsákokkal 8 kilómétert és mintegy 800 méter szintet másztunk, és ez noha sportteljesítménynek nem nagy, a korábban említett kisebb sétának már meglepő volt. 

Our experience, that someone who came for minerals are arrive here with many stuff, (normally people comes here with many stuff,) to get up there is simply sucks. We brought ca. 20-30 kg packages trough 8 km to an 800m higher level. It’s not a big sport performance, but for a small walk it was pretty surprising.







Alapvetően számos lelőhely található a környéken, amelyet például a mindat.org oldalról is meg lehetett nézegetni. A gyakorlat azonban itt sem találkozott a tervekkel. Vasárnapi nap során a kinézett legközelebbi lelőhely legalja is havas volt, és még grátisz az idő is elromlott, így jobb híján csak sétáltunk egyet majd megszárítkoztunk. 

Basically there are many mineral locality in this region, about those you can find information for example on the mindat.org, but the practice never meets with the plans. At Sunday was snow all around the locality, and the top of that there were bad weather, so we had a short trip and after we dried our clothes. 






Érdemben a második gyűjtésre szánt napot is kirándulással töltöttük, így jutottunk fel a Berlinerspitze egy előhegyére, ami az odavezető útnak köszönhetően némi büszkeséggel töltött el. Jutalmul a számos kifosztott üreg mellett sikerült találni egy pici ám annál nagyobb örömet okozó érintetlen sarkot is, amelyből ha nem is a legszebb, de saját gyűjtésű alpesi kvarcok kerültek elő. Másik előnye ennek a túrának az volt, hogy legalább a diopszidos lelőhelyről leolvadt a takaró. 



Mostly we used our second collecting day for wandering as well, so we climbed on the top of the foothill of the Berlinerspitze, which was a kind of trophy for us. As reward we found next to some looted crystal pockets a small but joyful pocket part. Out of that we get some medium quality, but self-collected quartz pieces from the Alpen. The other benefit of this trip was that meantime the snow melted away from the Diopside Rift. 





Fent. / Up.

Persze csak óvatosan, nehogy értünk is jönnie kelljen... /
Of course be careful, lest it also have to come for us ...


Ezen felbuzdulva indultunk neki újra a nagy küldetésnek, amely végül, ha nem is túl nagy sikerrel, de sportértékkel mindenképp rendelkezett. Gyakorlatilag több idő szükséges egy számunkra teljesen új ásvány teljesen új környezetben való gyűjtéséhez. Ez pedig a szeszélyes nyár okán sajnos nem adatott meg. 

Encouraged by this we started our trip to the rift again. The result wasn’t that good, but it was a new challenge for us. I think more time is needed to find a new type of mineral in a new environment. Unfortunately it was not possible because of the changeable weather.








És végül lássunk pár darabot a környékről/ And let's see a few pieces from the region:








2015. szeptember 23., szerda

Habachtal, avagy jobb kétszer mint egyszer sem /Habachtal, twice



Első körön: Köszönet minden segítőnknek a hasznos információkért. És most...

First: Many thanks to our helpers for all the useful information. And now...

A másik lelőhely Habachtal volt. Kétszer sikerült meglátogatni utazásunk alatt. Először akadt némi problémánk az időjárással és a hegyi túlélő ismereteinkkel, így csak pár alapkő nélküli darabot sikerült szedni. De ennek ellenére boldogan hagytuk el a helyet egy viszonylag hosszú éjszaka után :)

The other locality for us was Habachtal. We visited this place two times during our trip. At the first time we had some "problems" with the weather and our mountain survival knowledge, so we just found a few little pieces without motherstone. Even so we were very happy to leave after a pretty long night :)

Before...

After...

Végül úgy döntöttünk, visszatérünk Obergurgl után. A második kör lényegesen jobban sült el. Az Enzian Hütte-ben aludtunk és meleg ételt ettünk, így volt energiánk szebb darabok után nézni :) Másodjára csak félútig mentünk fel, mivel igen rossz állapotban voltunk már az utolsó napokban.

So we decided to go back there after Obergurgl. The second round was much better. We slept in the Enzian Hütte and we ate warm dishes, so we had energy to look after some better pieces. Second time we went only halfway to the mine, because we were in pretty bad condition in these last days.



Kedvcsináló vitrin némi tehénnel a háttérben :)/ A little showcase and some cattle in the background :)




Csak saját felelősségre, mint mindig:) / Only at your own risk :)

 Murmeltier :)



Út a bánya felé / The road to the mine 

 Szépséges hegyek / Beautiful mountains

Alaptábor / Base camp

És most nézzük a zöldségeket: / And now lett's see the green things:







Ha arra jártok menjetek végig a Smaragd úton :) Megéri...mert érdekes.

If you go there, you should go along the Emerald way :) It's worth it... cuz it's interesting.